A Tájegyezmény általános és speciális feladatokat határoz meg az aláíró országok számára. Az általános feladatok sorában szerepel a tájak elismerése a jogrendszerben, a tájpolitika megfogalmazása, valamint a tájak iránti fogékonyság növelése és a táj integrálása az ágazati politikákba. Hazánkban a tájvédelemmel és tájtervezéssel a jogrendben az 1996. évi LIII. természetvédelmi törvény, valamint a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény foglalkozik elsődlegesen. A tájpolitikát a 2017–2026 közötti időszakra szóló Nemzeti Tájstratégia fogalmazza meg. A Tájegyezmény és az ennek nyomán készült Tájstratégia végrehajtásához nélkülözhetetlen a tájváltozást okozó tevékenységekben érintettek bevonása a döntésekbe, amivel e lapszámban bővebb terjedelemben foglalkozunk (Boromisza et al., 2022). Szükséges továbbá az ágazatokon és tudományterületeken átívelő holisztikus szemlélet, ami a környezeti problémák hathatós megoldását segíti. Ezért írja elő a Tájegyezmény, hogy a tájpolitikát és a holisztikus tájszemléletet a nemzeti politikákba is integrálni kell (Kincses, 2021).

 

 

A tájak számbavétele a Tájegyezményben előírt speciális feladatok között szerepel. A tájnak az egyezményben rögzített fogalmából következően ennek a tájkarakter alapján kell történnie, ami a földrajzi tájértelmezéshez képest azt a többletet hordozza, hogy a tájban közvetlenül megtapasztalt, az emberek által érzékelt ún. „percepcionális jellemzők bemutatását is tartalmazza (Konkoly-Gyuró et al., 2021).

 

 

Az Agrárminisztérium konzorciumi együttműködésben2 2016-ban olyan átfogó projektet (KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001) indított útjára, amelynek egyik célja a hazai tájak karakteralapú számbavételének bevezetése volt (URL1). Ennek keretében elkészült az ország tájkaraktertípusainak és a típusok sajátos mintázatából kialakult tájkarakter-területeinek azonosítása, indikatív lehatárolása és számos jellemzőjének bemutatása, valamint több kistájszintű elemzés (URL3, URL4).

 

 

A tájkaraktertípusok és tájkarakter-területek adatbázisának széles körű elérhetősége lehetővé teszi, hogy a közigazgatási határos területfelosztás mellett rendelkezésre álljon egy olyan térrendszer is, amely a tájkarakter jellegzetességei alapján lehatárolt téregységeket tartalmazza. A létrejövő adatbázisok és módszertanok ‒ a táji adottságokon alapuló tájhasznosítás megalapozásaként ‒ a tervezési rendszerben, a hatósági munkában és előzetes várakozások szerint akár a támogatási rendszerekben is hasznosíthatók lesznek majd (Vaszócsik et al., 2017).